Pokolba láncolva

                                                1.

  -Megjött.- kiáltottam fel hangosan amikor kinéztem szobám ablakán és Constantinet láttam meg áldogállni a kapuban.

Intettem neki, hogy jöjjön be nyugodtan. Nem telt el fél perc sem mikor megjelent a szobám ajtajába kezében a táskájával, amit nagy gondal letett az ágyamra.

-Hallom anyádék elmentek Balira.- mosolygott rám komiszul.

-Igen, végre. Alig vártam- nevettem el magam.- Megint egyedül. Juhhé.-adtam hangot örömömnek.

-Mit csinálsz?

-Örülök.- néztem rá értetlen arcal.- Miért? Mit csinálnék?

-Nemtudom. Abba nemgondoltam bele. – vigyorgott rám bambán.

Be sem fejezte a mondatot az Asking Alexandria már ezerrel bömbölt és Constantine a táskája felé indult.

-Piaaa.- kiáltottam fel hangosan amikor megláttam kezében a vodkás üveget. Nemszeretek egyedül inni ezért örültem Constantine-nak. Anyámékat nem zavarta ha iszom. Nem érdeklem őket, számura egy nemlétező haszontalan lény vagyok. Egyszer tizenhárom évesen elvitek magukkal Londonba, de hazainduláskor ottfelejtettek a reptéren. Három nap múlva rájöttek, hogy nem vagyok otthol. Értem küldték a nagybátyámat, hogy tegyen fel a gépre. Értemjött és feltett a gépre. Mikor hazaértem felhívott, hogy biztonságban haza-e értem. Ezekután hónapokig nem beszélt a szüleimmel. Ezóta az incidens óta nem utazok velük csak elveszem a pénzt amit adnak és csendben vagyok a szobámban amíg nem utaznak el utazást kívánó munkájuk miatt.

Constantine levágta magát az ágyamra és nagyot kortyolt az üvegből. Régen jártam Constantineal csak ő szerelmes lett egy másik lányba és engem otthagyott. Még most is szeretem őt. Persze ő azt hiszi túlléptem rajta. A csaj áttverte őt, nemszerette. Kiölt belőlle minden érzelmet, Constantine többé nem tud szeretni. Legalább is ő ezt mondja. Sokszor reménykedtem, hogy még szeret csak féll kimutatni az érzéseit. Sokat sírtam miatta.

Lejjebb tekertem a hangerőt, hogy halljam ha mond vagy kérdez valamit. Melléfeküdtem az ágyra és a mai napunkról kezdtem mesélni.

Közben bele-bele kortyoltunk a vodkába. Mikor már kifogytunk a mondanivalónkból kimentem, hogy szendvicseket csináljak. Gyorsan előkaptam pár hozzávalót és összeütöttem a kedvencemet. Visszafelé a szobámba meghallottam, hogy elíndított egy filmet.

-Mit nézünk?- Kérdeztem mikor beértem a szobámba.

- Haláli hullák hajnala.

Levetettem magam az ágyra és elkeztük nézni a filmet.

A film felénél Constantine eltette az üveget az éjjeliszekrényem titkos fiókjába.

-Haggyjunk máskorra is.- mosolygott.

-Okééé- húztam e laz É betűt. -Ahh... ez a pasas haláli.- nevettem fel hangosan

-Jahh.

-Elfogyott a szendvics.

-Nembaj, én már megyek.

-Ühüm.- sóhajtottam fel szomorúan.

-Akkor holnap kettőre jöhetek?-kérdezte mosolyogva látván, hogy távozása miatt elszomorodok.

-Persze én már kettőkor otthol leszek.- vigyorodtam el gonoszul.- Csinállok valami kaját. Nálunk megtanulsz, nem?

-Lehet róla szó.- nevetett fel.- Na, de én megyek. Szia.

-Szia, és szép álmokat.- köszöntem el.

-Neked is.- intett egy utolsót és kiment az ajtón.

Bementem a fürdőszobába, hogy letusoljak és fogatmossak. Dúdolászva másztam ki a tus alól magamra tekert törölközővel. A mosdó elé állva megfogtam a fogkefém és rányomtam a fogpasztát. A szorításomtól túl sok kék-fehér massza kenődött a kefémre.

-Francba.

Mivel nemtudtam visszavarázsolni a tubusba a friss masszát így hát a kefével eggyütt a számhoz emeltem és elkezdtem mosni vele a fogam. Pillanatokon belül meg is bántam mivel túl sok hab jött ki a számon ezért gyakra kellett köpöm. A fogmosás után kiöblintettem a számat és elindultam a szobámba. Ott felvettem a pizsamámat és a tükörhöz sétáltam. Végig néztem magamon, elősször a pizsamámon ami egy régi kopott pólóból és egy elnyűtt nadrágból állt. Jobban megnéztem a tükörképemet. Egy lányt láttam, aki magányos. Az emo stílust képviseli. Hosszú piros festett haja a vállán pihent. Elöl a szemébe lóg. Szemei gyönyörű gesztenyebarna fényben csillognak. Szájában két vaskarika.Vállai enyhén széllesek, mellei nemtúl nagyok. Köldökében piercing. Kezei lazán lógtak kigömbölyödő csípője mellett.

Hátrébb húzódtam a tükörtől. Kezeimet zsebre akartam dugni, de félúton megállítottam őket és felemetem, hogy szemügyre tudjam venni. Vágosok hegei voltak rajta láthatók. Sok-sok heg. Nembírtam tovább nézni mert sorra törtek fel a rossz emlékek ami miatt vágást ejtettem a kezemen. Nem akartam öngyilkos lenni. Kínzom magam amiért mindenki eltaszítt maga mellől. De erről nemszóltam senkinek egy szót sem. Már a sírás kerülgetett ezért gyorsan lekapcsoltam a villanyt és az ágyamba bújtam. Magamra húztam a takarómat, lehunytam a szemem és ma utoljára még rá gondoltam,  Constantinera.