4.

Az elkövetkező két hétben szintén nemtörtént semmi. Norával találkozgattunk, fotózásokat csináltunk, sétáltattuk a kiskutyáját vagy épp nálamaludt. A suliban javítottam a jegyeimen és eljártam a továbbképzőkre is. Constantine főnöke épp tegnapelőtt jött haza és mára szabadot adott Connak így kettesben voltunk náluk és pihengettünk,  terveztük, hogy elmegyünk Quentin esti bulijára. Az ágyan feküdtünk, mikor megszólalt a mobilja.

-Igen?- vette fel.- Á, jó estét... Igen főnök... Persze... Nagyon köszönöm... San Francisko ? Én? Persze, hogy mennék... Mikor? Egy óra? Igen... Rendben... – és letette.

-Mitörtént?

-Feljebb léptettek! – nézett rám óriási szemekkel és mosollyal az ajkán.

-Ez... remek.

-A főnök áttnézte a papirokat amiket elintéztem és tetszett neki a gondolkodásom. Egy óra múlva küld értem egy taxit. San Franciscoba utazunk és két hétig továbbképzőn leszek. Ha sikerül akkor magasabb rangot szereztem magamnak a cégnél.- hadarta gyorsan és előhúzta a szekrényből a bőröndjét.

-De... Hagyd a pakolást, szólj a többieknek, hogy elutazol.

-Jó. Köszönöm kicsim.- nyomott egy puszit a homlokomra és kiszaladt a szobából.

-Semmiség.

Már csak tíz perce volt hátra, a csomagjait bepakoltam, a ma esti bulit megbeszéltük, a szüleitől elköszönt. Ketten áltunk a ház előtt, Constantine jobb kezével áttkarol, balban pedig a bőröndjét fogta.

-Itt a taxi, mennem kell. – hajolt oda hozzám amíg az autó leparkolt.- Szeretlek.- elengedett és beült a hátsó üllésre és míg a sofőr berakta a csommagját a csomagtartóba, ő addig mosolyogva nézett rám.

Az autó elindult így én is elkezdtem ballagni hazafelé a sötét utcákon. Constantine megadta nekem Quentin számát és Quentin-nek a címemet, hogy megtudjon állni értem. Mikor hazaértem lezuhanyoztam és kifestettem magamat, felöltöztem és vártam, hogy Quentin kettőt türköljön. Mikor Quen megérkezett én kifutottam és a karjába ugrottam, csókot nyomtam az arcára.

-Cami, rég láttalak. Hello.

-Hello, Quen. Hogy vagy ?

-Remekül, késszen állsz Barbie bulijára?

-Nem is tudom, de mehetünk.

-Nekem ennyi is megfelel.- nevetett fel és elindultunk.

-Hogyan ismerted meg Constantinet?

-Egy suliba jártunk. Én most fogok végezni.

-Ahha.

-Te? Honna ismered?

-Egy buliban találkoztunk. Megkért, hogy legyek a barátnője. Majd egy másik csaj miatt szakított velem és most, hogy a csaj lelépett... elmondta, hogy mindig is szeretett.

- Bocsi, hogy ezt mondom, de talán csak azért kért meg, hogy legyél újra a barátnője... mert, izé lehet, hogy hiánya van vagy csak kihasználl. Tudom, hogy erről hallani sem akarsz, de nem tudhatod.

-Figyelj tudom, hogy ez így tényleg hülyén hangzik, de tényleg úgyérzem, hogy szeret.

-Igen, értelek. Ömm figyelj csak, nembánod ha megállunk még valakiért?

-Persze, hogy nem bánom.

-Oké. Akkor jó.- bólintott mosolyogva.

Nemegész két perc múlva megálltunk egy ház előtt amelynek szépen elrendezett kis első kertjében egy lány álldogált. Mikor meglátta Quentint aki rajtam átthajolva integetett neki elkezdett felénk sétálni. Hosszú, hullámos haja a vállára hullott, baloldalt kiborotválva. Mosolya sugárzó és őszinte. Nemtúl magas, és sovány, de gyönyörű volt. Sötétkék farmert és lenge piros toppot viselt. Barna csizmájához passzolt a barna bőr válltáskája.

-Sandraa.- Integetett neki Quen, a lány pedig beült a hátsó üllésre.

-Hello. Azt hittem, hogy már nem is jössz.

-Érted? Érted akkor is jövök ha nemkell. – vigyorgott.- Ő itt Sandra.- szólt nekem.- Sandra, ő Camilla.

-Hello.- intett nekem előre a lány.

-Hello. – intettem vissza neki és rájöttem, hogy tetsik nekem a lefegyverző mosoly.

-Oké, mivel már bemutattalak titeket egymásnak már mehetünk is.

Tíz perc múlva megálltunk egy kivilágított zajos ház előtt. Ami valószínűleg Barbiék háza lehetett.

-Én akkor sem bírom a csajt, bocs Quen.- szólt halkan Sandra én pedig megállapítottam, hogy valószínűleg ő is idegesítőnek tartja és nemakar vele találkozni.

-Semmi baj.- mosolygott rá Quentine. – Csak bírd ki a kedvemért.

-De csakis érted. Na menjünk.

Kiszálltunk a kocsiból és az ajtót vettük célba, de egy srác állta utunkat.

-Kik vagytok?

-Barbie barátja és akik velem jöttek.- szólt oda a nagydarab fickónak Quentin.

-Na persze... Nevet.- parancsolt ránk.

-Quentin, Sandra, Camilla.

- Bemehettek.- állt félre az ajtó elől, hogy bemenjünk.

-Erről én miért nem tudtam?

-A pasasról?- kérdezte Sandra.

-Ahha. Na mindegy, keressetek piát, én megkeesem Barbiet és felköszöntöm.

-Oké.-öltötte ki nyelvét a mellettem álló lány, Quentin pedig eltűnt a tömegben.- Nos ?

-Igen?- néztem rá értetlenül.

-Mit iszunk?

-Nézzünk körbe.- javasoltam.

-Helyes gondolat.

Így elkezdtün a legnagyobb tömeg közepébe sétálni. Gondolván, hogy mindenki a pia közelében van.

Nemtévedtünk. Két nagymellű szőke csaj csapolta a fiúknak, és egy póló nélküli kigyúrt srác a csajoknak...

-Ez undorító.- fintorodott el Sandra.- Egyébként jó a pasi meg minden, csak itt nem, ebben a házban...

-Megértelek.

-Végre valaki, aki  nemakar a szőke plasztikcica barátnője lenni görcsösen.- nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Én is meglepődtem, mikor kijelentetted az autóban, hogy nembírod.- röhögtem fel.- Jófej vagy.

-Én is kezdelek csípni.- mosolygott vissza.- Menjünk ki a hátsó kertbe.

-Mivolna... ha felmennénk a tetőre? Nemszeretem a nagy tömeget.

-Azta, merész!

-Haha, még mennyire.- nevettem rá és a lépcsők felé vettem az irányt.

Bementünk egy szobába, Sandra bezárta az ajtót amíg én kinyitottam az ablakot és kihajoltam rajta.

-Szabad a pálya.- kacsintottam oda.

-Király.

Kimásztunk az ablakon és úgy ültünk le, hogy aki kintvan a kertben az ne lásson minket.

-Egyébként, mi a véleményed Quentinről? – fordult felém kérdőn Sandra.

-Nem i studom.- nevettem fel.- Aranyos, kedves srác. Nemrég ismertem meg szóval mé g nemnagyon ismerem.

-Aham.

-És ti? Ti mióta ismeritek egymást?

-Ömm azthiszem, hogy már hat éve. Mellénk költöztek és akkor ismertem meg. Akkor még egy barátja sem volt erről a környékről. Portlandből jöttek. Rögtön összebarátkoztunk.

-Aha. Akkor már biztosan jóll ismered. – mosolyogtam rá.

-Ami aztilleti testvéremként szeretem, de néha megtud lepni. Ez a csaj... Blahh.

Már az időérzékemet is elvesztettem, órákon keresztük beszélgettünk fent a tetőn és meséltünk egymásnak mindenről ami csak az eszünkbe jutott. Örültem, hogy megismerhettem, ilyen csodálatos lányt. Remek ember és barát, őszinte és kedves. Mesélt nekem a szüleiről, Quentinről, az iskolájáról, az álmairól.

                                         3.

Reggel 9:26kor keltem. Az ágy túlsó oldalán csak Nora feküdt, Seth sehol. Felültem az ágy széllére és nyújtózkodás közben nagyot ásítottam. Felálltam, de annyira hirtelen, hogy az egész világ homályba borult. Kellett pár másodperc mire újra láttam, odacammogtam az ablakhoz, felhúztam a sötétítőt és kinyitottam az ablakot. A nap bevilágítótt az ablakon átt és én újra nemláttam másodpercekig. Kint a kertben a madarak már csirippeltek és az utca felől sűrű kutyaugatás hallatszott, Bambi az árnyékban aludt nemtörődve az idegen kutyák ugatásával. Elfordultam az ablak felől és elindultam az ajtó felé, kinyitottam és halk rádió zenéjét hallottam a konyha felől. Szalonna szaga terjed a házban. Nyami. Odamentem a konyha ajtajában és bekukucskáltam. Seth sürgött-forgott a konyhapult előtt.

-Jó reggelt.- köszönt úgy, hogy hátra sem nézett.

-Jó reggelt.- köszöntem vissza.- Mióta vagy fent és mi a reggeli?

-Fél órája és rántotta szalonnával.

-Hmm, azt szeretem.

-Tudom.

-Nora is szereti.

-Azt is tudom.

-Mást is tudsz mondani?

-Tudok.- mosolyodott el.

-Marhavicces vagy.

-Tudom.- nevetett fel.- egy perc és kész a reggeli.

-Oké akkor én visszamegyek a szobámba felkeltem a királykisasszonyt és elmegyünk fogatmosni.- ismertettem vele első reggeli programomat.

-Jó.

Ellöktem magam az ajtókerettől aminek az előbb nekitámaszkodtam és elindultam a szobámba. Mikor odaértem az ajtóhoz nemtudtam, hogy hogyan is keltsem fel mélyen alvó barátnőmet. Hiretelen támadt egy ötletem és gondoltam ráhozom a szívrohamot. Befutottam a szobámba az ágy azon oldalára ahol Nora feküd és elkezdtem kiabálni.

-Siess Nora kelj fel ittvannak az idegenek. Elakarnak minket rabolni a földönkívüliek. –Nora szeme olyan sebességgel pattant fel, hogy azt egy versenyautó is megirigyelte volna és kipattant az ágyból.

-Tessék? Mivan? Hol? Minket? Miért? Hova fogunk most menni? Holvan Seth? – kezdett el felöltözni. –És hol van Bambi?

-Őket már elrabolták, azt mondták mi vagyunk a következők csak már nemfért ember a csészealjba ezért visszajönnek értünk.- ordítottam miközben én is felkaptam a nadrágom ami a fotelban hevert.

-Úr isten.- sikoltott fel én pedig elnevettem magam.

-Seth a konyhában, Bambi a kertben hűsöl és kész a reggeli.

-Te szemét.- ordított utánnam hiszékeny barátnőm én pedig bementem a fürdőszobába, hogy megmossam elnyűtt képem. Nora követett, majd együtt mentünk be a konyhába.

-Mitörtént? Mi volt ez a nagy visítozás?

-Camilla kitalálta, hogy jönnek az űrlények és Bambit meg téges is elraboltam.- duzzogott, Seth egy félmosollyal felém biccentett.

-Szép munka.

-Hé. Itt a barátnődről van szó.- bökött mutató ujjával a mellkasa felé Nora.

-Nézd a dolog jobbik oldalát. Öt perc alatt felöltöztünl és megmosakodtunk.- röhögtem fel.

-Igaz.- helyeselt Seth.- Ma de most egyetek, kihűll a kaja.

Reggeli után elmosogattam és megkértem a szerelmes párt addig rakják össze az ágyam, Nora vállalta  Seth pedig kiment a kertbe addig játszani Bambival. Mind a kertbe mentünk miután végezdtünk a munkánkal. A kertben leültünk a kerti fotelbe.

-Ömm nemszeretnétek modellt állni?.- néztem fel rájuk.- mármint hárman.

-De persze.- Mosolgyott a barátnőm, Seth pedig bólintott.

-Oké. Akkor egy perc és itt is vagyok.- felálltam és befutottam a szobámba. Ott felkaptam a fényképezőgépem és kirohantam.

-Nos akkor menyetek oda a kutyához és játszatok vele.- utasítottam őket.

Úgy tettek ahogy mondtam. Kint nevetgéltünk a kertben vagy fél órája mikor Seth odajött hozzám és elvette a gépet.

-Most te jössz menj és játszatok, majd én fotózok.- utasított.

Odamentem Norahoz és Bambihoz. A kutyus tényleg aranyos volt míg Nora ült a fűben én guggoltam és játszottam a csöpséggel. Bambinak tényleg sok energiája lehette mert annyit ugrált akár egy edzett kisnyuszi. Seth csak fotózott minket és nevetett mikor Bambi egy rossz ugrás után a földre borult majd felállt és megrászta magát majd újra ugrott.

Kettőkor Norának megcsörrent a fotelon hagyott mobilja amiért odaszaladt és felvette.

-Szia. Igen anyu. Igen. Most? Jó, szóllok Norának. Ja jó akkor megkérdem. És hova is megyünk? Ahhá, ott rég voltunk... Igen jó megyünk, szia.- köszönt el anyukájától majd felénk fordult.- Camilla nemjönnél velünk a nagymamám hatvanadik születésnapját megünnepelni?

-Szívesen mennék, de programom van. Constantine ötre jön értem.

-Ja akkor oké. Mi megyünk is akkor, anyu egy perc múlva jön is értünk.

-Oké akkor kikisérlek benneteket.-  indultam velük a ház elé.

Csak két percet álldogáltunk a ház előtt mikor Nora anyukája Susan megállt előttünk.

-Szia Camilla. Te nem jössz?- nézett rám csodálkozva, mert általában én is csatlakozok családjukhoz.

-Nem, sajnállom. Progamom van és nem volna szívem lemondani.

-Értem.-bólintott.

-Szia Cam.- Kiáltott előre a hátsó ülésről Bessy, Nora kistesója.

-Szia Bess. Miújság?- érdeklődtem.

-Semmi különös. Valamikor áttjöhetnéh filmezni Norával együtt.

-Vam egy jobb ötletem. Mi lenne ha ti jönnétek átt hozzám a jövő hétvégén és csinálnánk pár képet a „legjobb tesók“ címmel?

-Az télleg remek volna.-ragyogott fel az arca.. Majd eggyeztetünk mikor, de most megyünk mert nagyi vár.

-Oké, jó szórakozást.

-Viszont.- húzták fel az ablakot majd elindultak.

Bementem a házba és szétterültem a ágyon. Háromnegyed óra múlva feltápászkodtam és elcammogtam megzuhanyozni. Kiléve a zuhanyfülkéből megtöröltem a hajam és magam köré tekertem a törölközőt. Szembeálltam a tükörrel és elővettem a hajszárítót és megszárítottam a hajam. Szemhélytussal vékonyan kihúztam a szemem majd szempillaspirállal végigszántottam a szempillámon és elégedetten néztem szembe a tükörképemmel.

-Tökéletes.- mondtam a tükörképemnek.- most pedig a ruha.

Viszzamentem a szobámba és a ruhásszekrényemet felnyitva elkezdtem kotorni az aljában. Mivel nemtudtam,hogy hova készül vini engem bizonytalan voltam a ruhámmal kapcsolatbam.

-Mi is legyen az?- kérdeztem magamtól.- Ahhá.- kiáltottam fel mikor megtalálta a darabot. Felvettem és a tükörhöz sétáltam.

Véginéztem magamon. Festett vörös hajamat begöndörítettem így nagy hullámokba pihent a vállamon és a mellemen, szemem kihúzva. A ruha egy térd fölé érő fekete csipkés darab amin néhol halványrózsaszín virágok futnak átt zöld levelekkel és tüskékkel párosítva, U alakú kivágással, a vállamat takarja.

Mivel úgy gondoltam, hogy ebben fázni fogok ha elkezd fújni a szél ezért magamra húztam egy áttetsző harisnyát és előkapartam a könyékig érő bőrdzsekimet. Végül fekete balettcipőt húztam a lábamra.

Pontosan ötkor Constantine megállt a ház előtt és dudálni kezdett. Felkaptam az ágyamra ledobott mobilomat és mindent bezártam. Beültem Constantine mellé a 69’camarojába.

-Szia.-mosolygott rám.

-Hali.

-Mehetünk?

-Persze.

-Megvan mindened?

-Azt mondtad, hogy ne hozzak semmit csak a mobilomat ha kell.- néztem rá értetlenül.

-Aha.

-Hová megyünk?-kérdezdtem.

-Titok.És most ha nem bánod bekötném a szemed.

-Mi? Miért?

-Mert titkos helyre megyünk.

-És ott mit fogunk?

-Titok.

-Hmm. Mi ez a jó illat?

-Ne kérdezősködj. Ma előtted minden titok míg nem érünk ki oda ahova akarlak vinni.

-Oké többet nemkérdezek.

-Helyes.- bólintott tá és egy halványkék kendővel bekötötte szemem.

Körülbelül negyed órát utaztunk mire leállította a motort. Egész végig próbáltam kiszedni belle a dolgokat, hogy hova is megyünk. Nemsikerült, hallagatott mint a sír.

-Levehetem a kendőt?- kérdeztem mer halottam, hogy kiszáll az autóból. Nemjött válasz ezért nyúltam a kendőért és már majdnem megfogtam mikor melettem kinyílt a kocsi ajtaja és Constantine gyengéde megfogta a kezem.

-Még ne. Nemteljesen vagyunk ott. Még sétálnunk kell.

-De én nemtudok sétálni kendővel a fejemen.

-Semmi baj. Most óvatosan szálj ki, fogom a fejed, hogy be ne verd. Oké most akkor gyere a hátamra.- mondta miután sikeresen kiszálltam az autóból.

-Mi ?- sikkantottam fel halkan.-Szoknyában vagyok.

-Nefélj nemláthat meg itt senki.- jött a válasz mál előttem. Előrenyújtottam és kitapogattam a vállait majd erőssen megszorítva a hátára ugrottam.-Jó így megfelel, most kapszkodj erőssen mer még kiszedek valamit az autóból. Utánna is csak egy kézzel foglak tudni fogni, légy erős.- mondta majd becsapta az autó ajtaját és kiszedett hátulról valamit. Bal kezébe fogta a valalmit amit kiszedett az autóból majd bezárta és jobb kezével áttkarolta a combom megkönnyebbítve azzel az én dolgom. Útközben madarak csicsergését, ágak reccsenését hallottam és fákat kerülhetett ki a kanyarokból ítélve ezért gondoltam, hogy valami parkban vagy erdőben lehetünk. Vajon hová visz? Nehéz volt, hogy ne kukucskáljak, egyrészből mert kiváncsi voltam, a másik ok pedig az, hogy erőssen kapaszkodtam a hátán és nemszerettem volna megkockáztatni azt, hogy leessek.

-Mióta sétállunk?- kérdeztem mikor már eluntam az agyam.

-Csak én sétállok, és csak hat perce. Még kettő vagy három percet bírj ki.

-Oké csak siess.- mondtam és elkezdtem számolni a másodperceket. Ötvenkilenc,hatvan... Egy, kettő, három...Ötvenhat, ötvenhét...- Már két és fél perce gyalogolsz.

-Oké itt jólessz.- mondta szerintem magának.- Most leteszlek, de még ne szedd le a kendőt.- azzal leszáltam a hátáról és ahol lerakta a lábam ott maradtam míg Constantine elment előllem és valamit csinált.

-Jó most hunyd be a szemed.- jött a hátam mögé majd enyhén jobbra fordított és levette a kendőt a szememről, de én még továbbra is szorítottam a szemem mert csukott szemembe világítottak a nap erős sugarai.- Kinyirhatod.

Mikor meghallottam lassan kinyitottam a szemem és egy réten találtam magunkat, csodaszép volt. A hatalmas téren virágok ezrei virítottak a fűben, fák vették körül a rétet. Jóll éreztem, hogy fákat kerül ki. Előttünk egy kis tó volt látható, a nap sugarai megtörtek rajta, finoman hullámzott a víz.

-Ez... ez csodálatos.- nyögtem ki nagy nehezen a szavakat és felé fordultam.

-És nyugodt, csendes.- mondta a szemembe nézve.- eztnézd.- megfogta a kezem és megfordított. Mögötte egy piknikkosár volt, mellette egy pakróc rajta két pité stál. Narancslé, egy számomra ismeretlen pezsgősüveg, két műanyag pohár és két pezsgőspohár.

-Én nem i studom, hogy mit mondjak.- ámultam.

-Nemkell semmit mondanod csak ezt fogadd el.- mondta és egy mozudlattal előrehúzta az eddig hátamögött tartott kezét és kezében egy gyönyörű rózsa volt.

-Vörösrózsa, a kedvencem.

-Tudom. Megleptelek?- nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Nagyon, nemszámítottam piknikre. Azthittem valami clubba megyünk vagy valami ilyesmi.- nevettem fel.- De ez... ez csodálatos.

-Pont mont te.- fogta meg a bal kezemet, magafelé fordított majd gyengéden számra tapasztotta a száját. Gyengéden elemelte ajkait az enyémtől.- Együnk egy pitét.- Húzott a pokróc felé.

Lerúgta a cipőjét mikor a pokrócra lépett, követtem mozdulatait és leültünk. Elővett egy kést és tálalta a pitéket.

-Hmm. Ez finom.- töröltem meg a számat. A pite télleg nagyon finom volt és nemtudtam betlni vele.

-Köszönöm, tegnap óta könyörögtem anyunak, hogy adja oda a nagyi receptjét és ezt a kettőt tökéletesen sikerült megcsinálnom.

-Ügyes vagy.- néztem rá őszintén.

Miután megettük a pitéket leöblintettük narancslével és Constantine elrakodott a piknikosárba, majd hátradőlt és elterünk a pokrócon, én is így tettem.

-Szebbé tetted a napom.- húztam magam alá a kezem.

-Nem, te tette szebbé a napom.  A tegnapi az fantasztikus volt, de ma... Ma mikor megláttam mennyire örülsz annak, hogy idehoztalak... Az leírhatatlan volt.- pislantott felém.- Tudod olyan jó veled, szeretek a közeledben lenni.

-Ezt jó hallani. Elállt a szavam mikor idehoztál. Ha udnád, hogy hány lány élné ezt most átt helyettem. Ez olyan irigylésre méltó. Sosem gondoltam volna, hogy valakivel ilyen jóll fogom érezni magam.- hunytam le a szemem.

-Nagyon örülök, hogy eljöttél velem, nemhittem, hogy ennyire fogsz neki örülni. Tetszik?

-Persze, hogy tetszik. Kinek ne tetszene?- tettem fel inkább saját magamnak a kérdést.

-Nemtudom.- mosolyodott el.- Ömm. Milyen napjaid szoknak lenni?

-Mióta újra kibékültünk sokkal jobb. Figyelj tudom, hogy én voltam a hibás, nemtudom mi ütött belém. Talán... Talán féltékeny voltam.- vallottam be az igazságot.

-Te kis butus, inkább ejtsük a témát, nemakarok a múltra gondolni.

Nemtudom, hogy hány órán keresztül beszélgethettünk, mikor felültünk már szürkült.

-Vacsorát?

-Hát az is van?- csodálkoztam el.

-Persze, görögsaláta.- húzta elő a kosárból a minihűtőtáskát.

-Te tényleg tudod, hogy miket szeretek.- csodálkoztam el.

-Amit egyszer megtanulok azt soha nemfelejtem el.- nevetett fel majd odahajolt hozzám és csókot lehet a homlokomra.

-Várj kiveszem.- nyúltam a salátákért. Constantine elrakta a minihűtőtáskát és elkezdtük enni a salátánkat.

Hamar végeztünk vele. Nagyot nyújtóztam. Constantine felállt és felém nyújtotta a kezét.

-Velem tartanál egy sétára?

-Szívesen.- kinyújtottam a kezem és hagytam, hogy felsegítsen.

-Erre.- mutatta az irányt.

-Reméllem te is jóll érezted magad velem.- törtem meg a pillanatnyi csendet mikor odaértünk a tóhoz.

-Ezt szeretném elmondani.- nyelt egy nagyot majd komoly arcal rámnézett.

-Félnem kell?- kérdetem és ő egy fájrázással jelezte, hogy nincs félnivalóm, majd lehunyta a szemét, mélyen beszívta a levegőt és miután újra a szemembe nézett hangosan kifújta a tüdejében tartott levegőt.

-Camilla én... Camilla Solitario... –kezdett a mondókájába másodszorra is én pedig kérdőn felvonta a szemöldökömet.- tudom, hogy sokszor megbántottalak és szenvedtél miattam.- hunyta le a szemét megbánóan.- Én is sokat szenvedtem tetteim miatt, szenvedtem azért mert bántottalak, mert eldobtalak magamtól és mert még szeretlek.- amint kimondta az utolsó szót nekem elakadt a lélegzetem, ő pedig megfogta a kezeimet és letérdelt elém.- Szeretném ha megbocsájtanál és elfelednénk a rossz emlékeket, csak a jók maradnának. Ketdjük tiszta lappal csak te és én. Camilla, lennél a barátnőm?- pillantott fel rám gyönyörű szemeivel én pedig elpirultam.

 Ez az egész nagyon romantikus volt, a már lement nap vékony vöröslő vonalakat húzott a horizonton a felhők között és a csillagok majdnem fenlevése a fekete égbolton. Szeretem. Csak ez az egy szó villogott a szemem előtt, a szívemet dobogtatta és a fejemet majd szétt kalapálta. Mond ki, hogy Igen, mond ki. De a számat nembírta elhagyni az Igen szócska. A szemem megtelt könnyekkel és lehunytam a szemem. Valahogy egy perc múlva rájöttem, hogy Constantine még mindig előttem térdel és nézi ahogy pityergek, de nemtudja megállapítani, hogy örömömben vagy bánatomban.

- Ih...ghen.- böktem ki nagy nehezen mert egy gombóc szorongatta a torkom. Constantine a barátom.

Ekkor Constantine felállt áttkarolta a derekamat és magához húzva pörögni kezdett velem. Majd megállt elengedett, két kezébe fogta a fejemet, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.

Hosszú percekig csak csókoltuk egymást, nemtudtunk betelni az érzéssel. Az egy dolog, hogy megcsókolom mikor még nemvagyok a barátnője, de amikor az vagyok. Az leírhatatlan, csodálatos, vággyal teli, szenvedélyes, érzéki. Szerelmes.

-Szeretlek.- mondta mikor abbahagyta ajkaim gyengéd simogatását a sajátjával.

-Én is. Jobban mint gondolnád.- adtam ennek a nyálas dumának bár nemnagyon akartam. De elrontanám a pillanatot ha nem mondanám ki az iránta érzett érzelmeimet egy rövidke mondatban.- Jobban mint gondolnád.-suttogtam visszhangként és lehunyva a szemem szájára tapasztottam az enyém.

-Tudom. Gyere igyunk egy kis pezsgőt.- mosolyodott el.

Visszamentünk a piknik hejünkhez és felbontottuk a pezsgőt, fogylmam sem volt milyen, de nagyon ízlett. Kocintottunk az újonnan felpezsdült szeremünkre és leülve a pakrócra nyomtam még egy gyengéd puszit a szájára és beszélgetni kezdtünk.

-Tudod... azért mondtam el ma, hogy szeretlek mert már nembírtam magammal és úgy éreztem, hogy széttvet az ideg ha nemmondhatom el az irántad érzett szerelmem. Amióta újra beszélgetni kezdtünk valahogy belédszerettem, fogalmam sincs, hogy miért és miképpen csak megtörtént. De úgyérzem, hogy nemtudnák nélküled élni. A tegnapi pedig hatalmas erőt adott ahhoz, hogy ma megkérdezzem, szeretnél-e velem lenni. Ha nem viszonoztad volna a csókot, a szeretkezést akkor a mai nemtörtént volna meg. Egyszóval örülök.- nézett fel rám mikor elmondta ezeket és nagyot kortyolt a pezsgőből.

-Örülök annak, hogy elmondtad mind ezt és legalább tudom, hogy a tegnapi tetteimet nemkell megbánnom.- vigyorogtam.- És azért engedtem, hogy megtörténjen a tegnapi szeretkezésünk mert nemtudtam ellenállni neked, olyan... vonzó vagy, tudod mindenki szereti a tiltott gyümölcsöt. És mivel mi tegnap még nem jártunk számomra te tiltott gyümölcs voltál. De biztosíthatlak róla, hogy élveztem és te is így vagy vele.- néztem rá kérdőn.

-Természetesen. Csokoládét?- bólintott majd keze eltűnt a piknikkosárba és elővette a kedvenc csokoládémat.

-Ó. Igen, köszönöm kérek.

Ezekutána még órákig beszélgettünk a régi szép időkről. Sokat megtudtam Constantineról. Főképp azt, hogy hiányoztam neki és tudta, hogy szeretek fotózni, így ő is tanult egysmást.

-Ideje mennünk, későre jár.- mondta mikor nagyot ásítottam.

-Én is így gondolom.- nyomtam el még egy ásítást.- Hol alszunk?

-Ha lehet inkább nálatok, mert az anyuék már rég alszanak.

-Oké, induljunk.- Constantine felállt és engem is felhúzott, majd elkezdtük öszerakni a poharakat pakrócot és kézenfogva elindultunk...valamerre.- Ömm. Merre is megyünk?- fordultam felé és várta a válaszát.

-Nemtudom.- röhögött fel.- Csak előre és csak kijutunk innen.- Erre nem számítottam, de mást nemtehettem ezért elindultam előre a sötétségbe.

Percek múlva kiértünk a kocsihoz, beszáltunk és Constantine felbőgette a motort.

-Akkor induljunk szerelmem.- hajolt felém és apró csókot lehelt az orrom hegyére.

Bekapcsoltam a biztosnsági övemet és elindultunk hozzám. Az egész hazaúton egy árva szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor lefékeztünk a ház előtt, előhalásztam a kesztűtartóból a mobilomat és a kulcscsomómat amit akkor raktam be oda mikor előttünk beszálltam az autóba. Kiszálltam és ki akartam szedni a piknik kosarat, de Constantine szólt, hogy majd otthol eltakarít belle, és most menjünk aludni.

Előhalásztam a kesztűtartóból a mobilomat és a kulcscsomómat amit akkor raktam be oda mikor előttünk beszálltam az autóba. A bejárati ajtó elé álltam és elkezdtem kikeresni a megfelelő kulcsot, seperc alatt meglett. A kulcsot bedugtam a zárba és elfordítottam.

-Nyisd már ki, nincs bent semmilyen szörnyeteg amitől félned kelllene. És ha lenne is akkor is megvédenélek.- röhögött fel kacéran, és elém álva bement a lakásba.- Látod, nincs itt semmi amitől félni kéne!- tárta szétt a karjait. Majd hirtelen egy gyors mozdulattal mintha valami berántotta volnaőt a sötétbe, kiabálni kezdett.- Á, segítség!

-Haha, marha vicces vagy!- léptem be én is a sötétbe becsuktam magam mögött az ajtót és felkattintottam a lámpa kapcsolóját.

Halovány fény világította be a szobát ezzel mindkettőnket elvakítva. Constantin szerezhette vissza hamarabb a látását, mivel elém ugrott, megfogta a derekamat és megpörgetett.

-Tegyél már le.-vihogtam, de ő csak pörgetett tovább. Elkezdett lejjebb ereszteni és arcát a vállhajlatomba fúrva megcsókolta azt.

-Te mindíg is ilyen nyűgös voltál?- leállt egy helyben és elhúzta fejét a vállamtól.- Vagy csak én emlékszem rosszul?

-Te emlékszel.-nevettem fel.- Csak most vagyok nyűgös mivel tegnap... vagy ma- fogalmam sincs mivel még mindig nemnéztem meg az órát- Norával és Sethel kellett egy ágyban aludnom.

-Megértelek.-Azzal kézenfogott és bementünk a hálószobámba.

A szobám ajtaját kulcsra zrátam és a függönyöm is behúztam, majd visszasétáltam Constantinehoz és megálltam vele szemben.

-Akkor aludjunk.- suttogtam a fülébe és elkezdtem lefúzni róla a felsőjét. Követte a példámat így lekerült mind a kettőnkről a ruha. Csupán csak a fehérnemű maradt rajtunk és úgy bújtunk az ágyba.

Karjaiba font és percekig csak néztem magam elé. Mikor meghallottam egyenletes szuszogását tudtam, hogy elaludt. Az érzés, hogy újra az övé vagyok és ő az enyém egyszerre megrémített és örömet okozott. Féltem, hogy újra elvesztem és örültem, mert újra a karjaiba zárt, csókolt, szeretett.

                                                *

Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattam el, de nem is érdekelt.

Constantine mellettem volt, csak ez számított semmi más. Valahogy az este szembe fordultam vele. Ő is kinyitotta a szemét és mikor meglátott száját mosolyra húzta. Csak néztük egymást. Végül odahajolt hozzám és megcsókolt.

-Gyönyörű vagy hercegnőm.- tolta fel magát az ágyon.

Ásítottam egy nagyot és én is felülem.

-Köszönöm.

-Együnk valamit.- mászott le az ágyamról és felkapta a földről a pulóverét amit az este én húztam le róla.

Én is kimásztam az ágyból, de én ellentétben vele kinyitottam a szekrényem ajtaját és kiszedtem belle egy köldökig érő REBEL ROCK feliratú koponyás felsőt. Így csak a bugyim takarta el formás fenekemet.

-Hmm.- hümmögött miközben én összeraktam az ágyam.

-Mi az?

-Formásabb lett a feneked. Szexi.-jött oda hozzám és rácsapott az említett testrészemre.

-Jó észrevétel. Néha lejárok futni.- kuncogtam fel és elindultam a konyha felé.

-Mit kajállunk?- futott utánnam. Kérdően és a hűttőelé álva kereste a reggelinket majd felém fordult.- Joghurt műzlivel?

-Jöhet. Megkeresem a műzlit.- kezdtem el kotorni a mosdó fölötzi szekrényben.- Gyümölcsös vagy csokis?

-Csoki.- kaparta a családi csomagolásos joghurtot egy tálba és kikapva a kezemből a műzlitazt is a tálba szórta.

-Kanalak.- mondtam inkább magamnak mintsem neki, odasétáltam az evőeszközöknek heyet adó fiókhoz és előhúztam két kiskanalat. Leültem és összekevertem a tálkában lévő reggelimet.- Hmm. Nemrossz.

-Tudom, én csináltam.- düllesztette ki a mellét büszkén.

-Csak összekeverted a kettő kaját. Ez nemnagy tudomány.- lohasztottam le a szájáról a mosolyt.

-Ünneprontó.- bökött oldalba.

-Hé, vigyázz az ujjadra mert leharapom.- fenyegettem.

-Féllek tőled.- vágott olyan arcot mintha télleg rettgne tőlem.

-Jóll teszed.-öltöttem ki rá a nyelvem.- most pedig egyél és utánna takarítsunk ki.

A reggeli után Constantine jógyerek módjára elmosogatott és eltakarított a konyhában és a szobámban. Én felporszívóztam az egész házat és felmostam. Délben elmentünk az üzletbe epret és nutellát venni. Egykor már a palacsintát is elkészítettük és egy film kíséretében én hármat- Constantine ötöt evett meg. A film végén elvettem szerelmemtől a tálat amin a palacsinta volt és kisétáltam vele a konyhába, majd elmostam. Mosogatás után megfogtam két almát és visszasétáltam a szobámba. Constantine épp telefonált.

-Nemtudom. Várj egy pillanatot itt van.- mondta a telefonba és felém fordult.- Van kedved ma lemenni a parti bárba koktélozni vagy sörözni?

-Volna kedvem. Kik lesznek ott?

-Csak pár haver. Majd bemutatlak nekik téged. Nemkell parázni lesznek csajok is.

-Rendben, mehetünk.

-Oké akkor lebeszéllem.- kacsintott felém a mobilját felmutatva majd elkezdett beszélni azzal aki hívta őt.- Persze akkor megyünk... Igen... Mikorra legyünk akkor ott?... Rendben... Megbeszélve. Csá Quen.- köszönt el majd letette a mobilt az éjjeliszekrényre.- Akkor este bulizunk.

-Igen, este.- egyeztem bele.

-Szerintem legyalagolhatnánk a partra. Nincs messze és utánna mehetnénk még bulizni az egyik haverhoz ha szeretnéd. Két kilométer nincs messze.

-Persze ez jó ötlet. Hányra kell ott lennünk?

-Nyolckor. Ömm... Szerintem én hazamegyek lezuhanyozni és beszéllek kicsit a bátyámmal, mert tegnap hazautaztak egy hónapra.

-Persze. Majd találkozunk valahol.

-Azt szerettem volna ha te is jönnél hozzánk. Én most hazamennék rendbehoznám magam, addig te is. Majd kocsival visszajövök érted. Addigra a bátyám is tuti otthol lessz, mert most a régi haverjainál sörözgetnek tudtommal. És tőlünk mennénk a buliba.

-Rendben. Gondolom akkor kapok egy órát.

-Igen, addig... Addig csinálj magaddal azt amit ilyenkor a lányok szoktak.- tellegett a kezével mutatva, hogy őt nem érdekli, mit is csinálnak ilyenkor a készülődő hölgyek.

-Oké.

-Akkor én indulok is. - hajolt oda hozzám egy csókra.

Lágy ajkai simogatása borzongó hatást keltett a testemben. Annyira örülten, hogy ma bemutat a barátainak és a családja is studni fogja, hogy újra együtt vagyunk.

-Szia.

-Pá édes.- intett a kezével és otthagyott engem a szobámban.

Egy órám lévén úgy gondoltam, hogy előkeresem a ruhát amiben megyek, majd megzuhanyozok, smink és haj. Tökéletes terv. Odasétáltam a ruhásszekrényemhez és kotorni kezdtem benne. Megtaláltam egy két évvel ezelőtt vásárolt ruhámat amit azért vettem, mert Nora egyik osztálytársa meghívta a Korlova családat egy kerti partira. Mivel én is a Korlova család tagja vagyok így én is elmentem, természetesen Seth is ott volt így öten vettünk részt a grill partin. Kellemesen éreztem magam akkor este, annak ellenére, hogy nemsokkal előtte Constantine akkor szakított velem Nicky miatt.

Végigterítetem az ágyamon a lenge csipkés fekete koktélruhát és kerestem hozzá egy kis táskát.

A zuhany előtt megálva levetettem a ruháimat és a szenyesbe dobtam őket. Megengedtem a vizet a zuhanyba, hogy melegedjen fel. A tükör elé sétáltam és gyors fogmosást tartottam, majd bemásztam a tus alá.

Az első öt vagy tíz percben megmosakodtam, majd percekig csak álltam és szívtam magamba a frissel bőrömbe dörgölt testápoló illatát. És gondolkodtam.

Elzártam a vizet, kiszálltam a zuhanyfülkéből és megtörölköztem. Bekentem a hajamat egy hajápoló krémmel és megszárítottam. Befuttottam a szobámba, hogy keressek egy hajgumit. Mikor megtalálta összefogtam a hajam és visszafutottam a fürdőszobába felvinni a sminkem. A sminkelési stílusomban vitem fel a mázt az arcomra: szemhéj kihúzó ecset, szempillaspirál, és egy kis ajakrúzs. Mikor a sminkemet tökéletesnek tituláltam, széttbontottam a copfba fogott hajamat kifésültem és hagytam, hogy természetesen ráhulljon a vállaimra.

A szobámban toporogva vártam, hogy Constantine mikor jön, két halk dudaszót hallottam a ház előtt. Kirohantam és bepattantam a vezető melletti ülésre és lágy szerelmes csókot nyomta az ajkára köszönés gyanánt.

- Szia szerelmem. Paris már otthol van, indulhatunk mi is!? 

-Igen.

-Gyönyörű agy.- mért végig mosolyogva.

-Köszönöm.- pirultam el.

Constantine lefékezett a házuk előtt és leállította a motort.

-Annyira rég láttam Parist.- sóhajtottam fel.

-Tudom.

Lenyomtam az ajtó kallantyúját és kitoltam az ajtót. Kiszállva az autóból nagyot szippantottam a friss levegőből és megvártam, hogy Constantine bezárja a kocsi ajtaját és mellém állva bekísérjen. Egymásba karolva sétálltunk átt a nappalin a hátsó nagy üveges ajtóig ami tárva-nyitva állt. Kintről halk komolyzene és cseverészés foszlányai szűődötek be. Kilépve a kertbe rögtön megláttam Constantine bátyját Parist, és mellette a gyönyörű feleségét akit még nem ismertem csak képeken láttam. Odasétáltam Parishoz és megkocogtattam a vállát mivel akkor fordult hátra valakihez.

-Szia, Paris.

-Ohó, Camilla Solitario. Te csodálatos fiatal hölgy, rég láttalak.- ölelt magához és puszit nyomott az arcomra.- El ne felejtsem. Ő itt a menyasszonyom, Amy.- húzta szorosan magához a szívének kedves nődzemélyt.

-Örülök, hogy megismertelek. Én Camilla Solitario vagyok.

-Részemről a szerencse, Camilla.- Szorította meg a kezemet egy bájos mosoly kíséretében.

-Nos, hogy megy sorod?- nézett rám Paris.

-Mosatanában elég jóll. Javulnak a jegyeim a suliba, felkértek egy fantázia fotózásra Ballinghambe. És Constantine megkért, hogy legyek újra a barátnője.

-Ez szuper a kisöcsém újra azzal van akit szeret.- Fordult Paris az öccse felé és megpaskolgatta a vállát.

-Oké, oké. Én is örülök.- pirult el kicsit a rá hárult figyelem miatt.- Kér valaki inni?-Tért ki a téma elől. Paris nemet intett a fejével, Amy meglötyögtette a poharában lévő italt, ezért felém fordult:- Camilla?

-Kérnék, köszönöm.- ezzel elnézést késrt és elment keresni nekem valamit inni.

-Én most magatokra hagylak titeket, beszélgessetek csak nyugodtan.- mondta Paris és elindult a házba vezető ajtó felé.

-Mond csak, milyen érzés menyasszonynak lenni?- csaptam le arra a kérdésre ami már kiskorom óta foglalkoztatott.

-Csodálatos és rémisztő is egyszerre.-  kuncogott Amy.- Jó mert tudod, hogy mindig van melletted valaki aki segít ha valami fáj és akkor is szeret ha elkent sminket vöröslő orral bújok be mellé az ágyba. Örülök, hogy elvett és így a Black család tagja lehetek. Viszont félelmetes, mert elvagy kötelezve és nemmenekülhetsz előlle, tudja mikor hazudsz, tudja ha valami fáj és ha nem akarod akkor is segítteni akar. Megkell szokni, hogy minden héten péntek vagy szombat esténként nemmehetsz bulizni, mert ő vár otthol. De én szeretem és bármit képes volnék feláldozni, hogy az övé lehessek és ő az enyém.- mondta és igazság fénye csillogott a szemében ezért tudtam, mindenkinél jobban szereti a mókás Paris Blacket.

-Ez... csodátalos. Nagyon irigyellek.-mosolyogtam rá picit oldalra billentve a fejem.

- Reméllem ezt majd egyszer re is áttélled és olyan csodás férjed lessz mint neked. És azt még jobban reméllem, hogy az a személy ki boldoggá akar majd tenni az Constantine lessz.

-Én is nagyon reménykedek, hogy ez kettőnk között komolyra fordul és nemkavar be senki.

-Úgy legyen. Szorítok.- mutatta fel bizonyításként az összekulcsolt ujjait.

-Cam.- hallottam meg Polly hangját.- Cam.

-Szia Polly.- mondtuk egyszerre Amyvel.

-Amy, Cam.- bólintott köszönésképpen felénk.

-Atyám ezt el sem hiszem. Komolyan megint együtt vagytok a bátyámmal? Jajj, bocsi Am, hogy megzavartam a beszélgetéseteket.- Fordult Amy felé bocsánatkérően.

-Semmi baj, beszélgessetek én megkeresem a fiúkat. Constantine aztmondta, hogy hoz neked egy italt de még nincs itt. Hol a fenében bóklászhat?

-Ja, bocs én kértem meg őt, hogy most inkább csináljunk egy családi fotózkodást, majd a pezsgő mert én akartam veled beszélni.- nézett rám bociszemekkel.

-Akkor én megyek.- köszönt el Amy.

-Nos?

-Izé. Ja, megint együttvagytok vagy csak viccelt.

-Újra együtt vagyunk.-adtam meg a helyes választ.

-Váá, ez hatalmas, elsem hiszed mennyire örülök. Az a ribanc tönkretette őt é ste most kigyógyítottad. Az a csaj annyira genyán bánt vele, és velünk. Utálta anyuékat, engem. Játszott vele és ő ezt nemvette észre. Annyira rossz volt.- szontyolodott el.

-Nefélj én majd vigyázok rá. Mellettem nemesik semmi baja. Én szeretem őt.

-Annyira örülök.- ölelt magához én pedig viszonoztam a kezek kedves szorítását.

-Szia Polly, Cam. Gyertek most fotózkodjunk a családdal.- Indultak el lőre én pedig megtorpantam.

-De... Én...

-Te a család tagja vagy.- ragadta meg Polly a csuklómat és maguk után húzott. Nagyon jóll esett, hogy nem kívülállóként gondoltak rám.

-Te vörös hercegnő, állj be Polly és Constantine mellé.- tettemahogy mondta.

Sok kép készült. Egy csak a családról Amy nélkül, egy amin én és Amy is rajta van. Van ahol a nagymamák, nagypapák is rajta vannak, barátok, rokonok, és van ahol mindenki rajta van a fotón aki ottvolt a kerti partin. A képek készítése után pezsgőt bontottunk, én Pollyval kezdtem el beszélgetni.

-Jó estét, vörös hercegnő!- hallottam a hátam mögött a hangot.

-Szép jó estét!- fordultam meg mosolyogva.  A fotós állt möfgöttem.

-Ő a nagybácsim, Matthew.- mutatott be minket egymásnak Polly.

-Camilla vagyok.- nyújtottam a kezem amit elfogadott.

-Constantine barátnője, igaz?- mosolyogott el a férfiarc.

-Igen.- ráztam a fejem.

-Elnézést kérek, lányok, Matt bácsi.- jött oda Constantine és megfogva a kezem magafelé húzott jelezve, hogy mennünk kell.- Őt most vinnem kell. Egy másik buliba vagyunk hivatalosak.- tette hozzá mert Polly ellenkezésbe kezdett.

-Rendben. Örülök, hogy megismertelek, vörös hercegnő.- köszönt el. Ebben a családban én mindenkinek hercegnő vagyok?

- Látom Polly bemutatott Matt bácsinak?

-Igen, bemutatott.

-Elöszönünk anyáéktól ha nembaj.- húzott magával a szülei felé mikor megpillantotta őket.

-Sziasztok fiatalok.- köszönt Constantine édesanyja.

-Jó estét.- viszonoztam udvariasságát.

-Csak azt akarom, hogy mi megyünk Quen-hez. Majd jövünk valamikor.

-Rendben, csak előbb segíts légy szíves a konyhában.- hívta magával az anyja.

-Vigyázz Constantinera, légy szíves. Seth most nemlessz ott, hogy figyelje ne igyon sokat. Azután a boszorkány után még sokáig voltak problémai az ivással. Bízok benned és tisztellek, melletted régen sosem ivott.- fordult felém Con apja.

-Vigyázok rá, hisz teljes szívemből szeretem.- bólintottam.

-Rendben. Ha valami baj volna mégis...- nyúlt a nadrágja zsebébe és előhúzott belle egy névjegykártyát.- Most nincs időm lediktálni a számom. Csak rakd el és ha baj van, hivj.- kacsintott én pedig a táskámba süllyesztettem a kártyát.

-Úgy lessz.

-Caam!- kiáltotta Constantine.- Gyere, menjünk.

-További szép estét!- köszöntünk el egymástól.

-Mit mondott apu?

-Az a mi titkunk.- vágtam rá titokzatosan.

-Oké, te tudod.- dobta be a durcit.

-Igen, én tudom.- röhögtem fel és megállítva őt nyomtam egy puszit az orra hegyére.

Tizenöt percet gyalogoltunk mikor kiértünk a parti koktélbárba. Az élet már nagyban folyt annak ellenére, hogy vasárnap van és a vendégek nagy része korahajnalban munkába indul. Bementünk a bárba és egy nagyobb társaság felé vettük az irányt. Úgy hét fiú és négy lány lehetett, mind hangoskodtak. Constantine kézenfogva hozzájuk vezetett, ekkor ketten felálltak.

-Ő itt Quentin, ő pedig a barátnője Barbie. Quen, Barbie, ő itt az barátnőm akiről meséltem, Camilla.- mutatott be minket egymásnak.

Kezemet nyújtottam előbb a szőke tökéletes barbie baba arcú lánynak- a nőké az elsőbbség. Rózsaszín miniszoknya és fehér mély dekoltázsú top. Végül kezet nyújtottam a Quentine nevezetű srácnak is, rajta halványbarna nadrág volt, zöld, kék és sárga kockás ingel. A haja teljesen átlagos volt, de teljes mértékben passzolt neki. Bal szemöldökében szegecses piercing volt. Télleg nagyon aranyos srácnak tűnt.

-Ő itt Carla, Daisy,Nicol.- mutatott végig a lányokon, majd a fiúkon.- Richie, Toby, Antony, Caleb, Carl, Charles.

A lányok közül csak Carla haja volt piszkosszőke, Nicol és Daisy-é teljesen szőke. Mind miniszoknyát viseltek toppal. Hová csöppentem én? A fiúk közül is csak Antony nézett ki valahogy, barna haja elöl a szemében lógott. Fekete rövidnadrág és halványsárga pólót viselt. Richie és Charles ikrek voltak, teljesen hasonlítottak egymásra, még a szemük színe is. Toby és Carla járhattak, mert már egymás száján csüngtek, nemvolt a fiú valami nagy durranás, piszkoszőke haj, kigyúrt test, feszülős ujjatlan pulcsi. Caleb hosszú Fekete haja hátrafogva csüngött, ő szimpi volt, térdig érő nadrág volt rajta pólóján a Megadeth felirat volt látható. Carl szokásos fickónak nézett ki, teljesen átlagos kinézettel, felejtős arcvonások, haj, semmi érdekes.

-És emberek, ő itt Camilla a barátnőm.- Nem volt valami heves reakciójuk. A lányok szemforgatva arrébbnéztek, az ikrek pedig füttyögésbe kezdtek. A többiek pedig ránk hagyták a dolgokat.

Constantine leült és egy hejre mutatott, hogy én hová ülhetek, Quentin és Constantine közé ültem le. És már folytatták a partizást.

-Cami.- odafordultam, Quentine szólított úgy ahogy ezelőtt még senki nemtette.- Hívhatlak így? Cami.

-Persze.- mosolyogtam oda.- Így még csak te szólítottál, de nemrossz.

-Oké akkor örülök, hogy megismertelek Cami.

-Nehogy rámássz a csajomra, Quen.- szólt átt rajtam Constantine röhögve.

-Dehogy haver, nekem is van.- kacsintott.

-Ez olyan... megnyugtató.-  szóltam oda gyúnyolódva a fiúknak.

-Ugye kincsem?- hajolt oda hozzám és megcsókolt, jó hosszan.

-Másszatok már ki egymás szájából, ez undorító!- morgott fel az aki köszönni sem tudott mert a barátja szájában mászkált. Igen, Carla volt az.

-Törődj magaddal, ribanc.- halhította le az utolsó szónál a hangját Quentin.

-Szépen beszélj, tudod, hogy a banarátnőm.- szidta meg a barátját Barbie.

-Igen, és egy szajha is.

-Ez már a te véleményed.

-Nyugodjatok már le.- csitította a párosuikat Constantine.

-Oké. Igyunk emberek. – emelte fel poharát Quentin.

-Az éjszakára.- követte mozdulatait Constantine.

-Az éjszakára. – kiáltották a többiek.

Eléggé fura volt ez az egész este. Carla folyon magával rángatta Tobyt a mosdóba, és eléggé hangosak voltak. A többi lány ész nélkül vedelt, elgondolkodtam rajta, hogy talán ezek valami robotok. A fiúk közül is ittak páran, de kevesebbet mint a lányok. Antony, Quentin és Constantine ivott a legkevesebbet. Valahogy elérkeztünk ahhoz a részhez, hogy Carla, Toby, Carl és Daisy az egyészakás kalandjaikról kezdtek beszélni, ez már nagyon undorítónak találtam. Időközben Carla felpattant és megfogta Constantine kezét azzal a szándékkal, hogy állásra bírja. Constantine fel is állt, de értetlenül mered Carlára.

-Mit szeretnél?

-Csak azt, hogy gyere be vele a mosdóba „meg igazítani a sminkem“

Nos ennél a mondatnál nemcsak az én szám maradt tátva.

-Mivan? Te nemértettél a szóból? Ezerszer megmondtam, hogy nemakarok veled lefeküdni. És ha nemlátnál barátnőm van, te egy undorító ember vagy.

-Dehogy akarok veled lefeküdni, se szeretkezni, én dugni akarok.

-Na jó ebből elég, elvetetted a súlykot! –állt fel Quentin és kiabálni kezdett vele.- Hogytudsz ekkora mocskos ribanc lenni? Barátnője van, nem hallottad!? Amúgy sem izgassák fel őt a szétkúrt ribancok! Te beteg vagy! – megfogta a barátnője kezét, Constantine az enyémet és elindultunk a kijárat felé.

Barbie puszit akart nyomni a leordított lány fejére, de Quentine elrántotta őt. A fordulónál visszanéztem a faképnél hagyott társaságra, ekkora olyat láttam amihez ekem sem volt gyomrom. Carla vállatvont, megfogta előbb Toby, majd Carl kezét és a mosdó felé csalogatta őket.

Felháborodotan ócsárolták Carlá a fiúk, én és Barbie csendbe maradtunk. Alig két perc gyaloglás után valaki utánunk kiáltott.

-Várjatok már meg, hé!

Antony futott utánnunk, valószínúleg ő sem bírta gyomorral az egyéjszakás kalandok királynőjének műsorát.

-Hello, csatlakozhatok?

-Persze. Mitörtént?

-A szokásos, Carlát elutasították így kettővel jáccadozik, undorító.

-Carl ?

-Igen.

-Fiúk, ez neki normális, nyugodjatok már le, ő így szetreti...-csatlakozott a beszélgetéshez Barbie.

-Erre inkább nem reagállok.

-Jóll teszed és most induljunk valamerre mert bulizni szeretnék.- nyafogot a szőke.

-Hogy a francba, hogy neked nem meül le az elemed?- értetlenkedett Antony.

-Mivan?

-Semmi.

-Oké, srácok akkor ti menjetek amerre szeretnétek, de mi megyünk haza. Rendben kicsinkóm?- fordult felém az utolsó mondattal.

-Aha, mejünk.

-Jajjmár srácok, necsináljátok már!

-De Quen, megyünk.

-Jó, akkor szia Cami- fordult felém megölelt és puszit nyomott az arcomra.- vigyázz magadra. És vigyázz rá te is Con. Szevasz haver.- nyomta kezét a barátom kezébe és megrázta.

-Sziasztok.- köszöntünk el egyszerre és kézen fogva elindultunk előre.

-Tetszett az este?- fordult felém Constantine.

-Hehe, tetszett, de nemérzem magam otthon ezen a téren. Quentine és Antony nagyon szimpatikus, de a többi miniszoknyás csaj meg az egyéjszakás pasik... Az nemtetszik.

-Elhiszem, az nekem se, de nemtudok mit tenni ellene. Na gyere picim.

Felkapott és kétszer megpörgetett. Lerakott majd magához húva percekig csak csókolt. Még mindíg nemtudtam elhinni, hogy télleg én vagyok a barátnője. Számomra ez egy lehetetlen álom volt, ami most valóravállt. Szeret, újra velem van. Az én barátom.

-Akkor nálunk aszunk babám?

-Igen.

És elindultunk egyenesen előre. Csendben kézen fogva haladtunk előre és még mindig nemtudtam felfogni, hogy ez valíoság, még mindig azt hitem, hogy csak álmodom. Próbáltam örökre az elmémbe vésni a pillanatot, de úl rövidnek bizonyult az út, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Constantine elengedte a kezem és elkezdte a zsebében keresni a kulcsait. Előhúzott egy kulccsomót és az ajtó elé állva azt kinyitotta.

-Tadám. Tessék hölgyem kerülj beljebb.

-Oh, köszönöm.- mentem bele a játékba és belé karolva hagytam, hogy felvezessen a szobájába.

-Erre tessék.- mutatta az utat.

-Köszönöm, uram.- hajtottam fejet.

Kinyitotta a szobája ajtaját és betessékelt rajta, felojtotta a lámpát és az ágy felé mutatott.

-Hölgyem.

-Nagyon szépen köszönöm.- mosolyogtam az arcába.

-Na jó az udvariasság terén győztél, de az ágyban!?

-Ott is jó vagyok. Tuti, hogy hamarabb alszom el mint maga!- dobtam be egy vicces kártyát.- Na erre mit lépsz babám?

-Gonosz vagy.- jött oda hozzám és a gyengepontommal fenyegetett. Elkezdett csikizni, tudta, hogy ez a gyengepontom.

-Hagyál békén.- morogtam rá csendben, nemszerettem volna felverni az egész házat, mivel már mindenki aludt.- Nem hallasz? Ember én megöllek!- és ezzel a végszóval lábaközé nyúlva megmarkoltam.

-Oké, nem csikizlek, de légy szíves ne markold ilyen erősen.- és abba is hagyta a csiklandozást. Én pedig finomabban fogtam  kezembe a férfiasságát, amelyet elkezdtem érzékien simogatni, és már éreztem is hogy elkezd növekedni.

Tudtam, hogy ezután nemfog bírni magával, de nemhagytam abba. Constantine lehúzta rólam a pólót, én is róla. Óvatossan csókolgatott, mintha egy törékeny porcelánbaba lennék. Simogatott, csókolt, néhol aprókat harapott puha, érzékeny bőrömbe. Érzkien kínzott, már a nadrág sem volt rajtunk. Constantine csak a bugyimat hagyta rajtam én pedig rajta csak az alsónadrágját. Óvatossan markolta a mellemet és csókolta a nyakamat, szinte elolvadta forró ajkai érintésétő. De nemakartam ennél többet, ez az érzéki pillanat csak a mienk volt, az övé és az enyém. Nemkell nekünk semmilyen vad szex, hogy kitudjuk egymás vágyait elégíteni. Csak egy érintés és tudjuk, mit akar a másik. Már vagy fél órája tekergőztünk a szoba közepén és olvadtunk egymástól, mikor is hangos kattanásal kinyílt az ajtó és Polly pizsamában állva értetlenül nézett ránk.

-Ömm... Szex time?- mosolygott mikor felfogta, hogy a kezem Con alsónadrágjában van és rajtam nincs melltaró így szerelmem hozzám simulva takar engem.

-Nem. De neked egyébként ehez semmi közöd!- morgott rá a testvére.

-Na nemkell ilyen durcásnak lenned!

-Jó, csak kiböknéd, hogy mit szeretnél?

-Ja, igen. Csak az a baj, hogy elfelejtettem mivel megláttam, hogy Cam keze... És ennyi.- és eltűnve a szobából hangosan becsukta az ajtót.

-Hupp.- röhögtem fel.

-Nenevess. - rámmosolygott és száját az én számnak nyomva nemkellett több, hogy tudjam, folytatjuk.

Con felemelt és a nagytükörhöz sétált velem, nekinyomott a tükrösszekrénynek és úgy csókolt tovább. Halkan nyögdécseltem, Con pedig a mellbimbóimat nyalta, élveztem amit csináll de egyszerűen ezt most csak kínzásnak éreztem. Az idegsejtjeim megfeszültek és már pattanni készültek a játékának köszönhetően.

-Jajj, ne kínozz!- nyögtem ki valahogy.

-Neem, én nem.- mosolygott a mellbimbóimnak.- Nem is tudtam, hogy ennyire kívánsz még ennyi idő után.

-Ez csupán csak két év volt. Igaz nálküled többnek tűnt.

-Miért nem kerestél.- kezte újra a nyakamat csókolgatni.

-Helló, Constantine. Hiányom van és szeretném ha lefeküdnél velem, mivel te olyan jó vagy.- mondtam fel amit hallani akart.

-Igen!

Odasétált velem az ágyra és lehúzta a bugyimat majd a saját alóját. Széttrakva a lábaimat utat engedtem neki.

Nemsokkal azután, hogy lefektetett az ágyra zihálvafeküdt le mellém a hosszú orgazmus után.

-Csodálatos volt.- törtem meg én a csendet.

-Veled? Mindig.- válaszolt a kérdésére.

-Miért hagytál el?- tértem rá arra a kérdésre amelyre nembiztos, hogy tudni szerettem volna a választ.

-Belészerettem, de akkor még nemtudtam, hogy milyen romlott is valójában.- ölelt átt és arcát a nyakam hajlatába fúrta, nemakarta, hogy lássam az arcát.

-És én?- löktem le magamtól és  törökülésben az ágyra ültem.-  Velem mi volt? Magamra hagytál! Hónapokig hozzám sem szóltál! Nemtudtam, hogy mit is kezdjek magammal!- rohamoztam el vádló mondataimmal, és utat engedtem hatalmas könnyeimnek.

Constantine az ágy melletti éjjeliszekrényhez ugrott felkapcsolta a rajta lévő kislámpit így halovány fény lepte el az arcomat ami eleinte elvkított, de másodpercek múlva visszakaptam látásomat. Con elém térdelt az ágyra és magához húzott.

-Nesírj kedvesem. Nemtudom mi ütött belém, hülye voltam belátom, de hidd el minden nap csak rád gondoltam, hogy hogyan megbánthattalak és menyire szenvedhetsz miattam. Sajnállom.

-Miért nem kerestél? Miért nem?- csuklott el a hangom.

-Nagyon szégyeltem magam, félltem ,hogy elkergetsz vagy megalázol.- hajtotta le a fejét.

-Nem, én nem kergettelek volna el és végképp nem aláztalak volna meg. Én mindvégik vártalak.-  kezeim közé zártam az arcát és közelhúztam a sajátoméhoz. - Én mindvégig vártam, hisz szerettelek, pont ugyan úgy ahogy régen, most vagy ahogy mindig is foglak.- húztam ajtát az enyémhez.

-Egyetlenem. -csókolt vissza.

                                               *

Reggel arra ébredtem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Felültem és körbenéztem, hátha Constantine a szobában van.

Nem. Lehúztam magamról a takarót és felállva nagyot nyújtóztam. Kómássan aa fürdőszobába sétáltam és arcomat a hideg vízsugár alá nyomtam. Ez valamelyst felébresztett. Arcomat a finom illatú és selymes anyagú törölközőbe nyomtam, mélyen belélegeztem a rózsa illatát. Hallottam, hogy nyitódik a szoba ajtaja így én is visszamentem a szobába, Constantine egy tálca reggelivel állt az ágy előtt.

-Azthittem, hogy még az ágyban talállak.

-Én is.- mosolyogtam rá bociszemekkel.

-Elrontottad a meglepidet, de sebaj. Gyere reggelizzünk meg.- rakta a tálcát az ágyra.

-Hmm. Lekváros kenyér, reméllem az anyukád készítette, az övé a legjobb.- kaptam fel egy szeletet és mohón beléharaptam.- ühüm, esz asz övé.- motyogtam teli szájjal.

-Száz százalékban.

Reggeli után összetakarítottunk a szobába és Con hazavitt engem, hogy fel tudjak készülni a sulira.

-Oké akkor majd hívlak.- nyomott egy utolsó csókot az ajkaimra és elhajtott.

Bementem és összepakoltam a könyveimmel és a füzeteimmel, majd felöltöztem úgy ahogy a suliba szokás. Visszafogott, enyhén kivágott dekoltázsú világoskék topot és feszülős fekete farmert vettem fel. Induláskor már csak beleléptem a fekete magasított talpú cipőmbe és kigyalogoltam a buszmegállóig. Három megálló múlva leszálltam és nemegész kétszáz métert gyalogoltam az iskoláig. A suli ajtaja előtt persze ott várakozott a tinipasik kedvenc játéka a nagybetűs Szőke plázacica, Ashley és a szintén szőke olcsó hobbitjai. Sajnos Ashley velem egyosztályba járt így elég sokat „terrorizált“, ahogy ő mondaná. Én csak olcsó rinyállós próbálkozásoknak hívtam.

-Mivan emó lotyó? Ennyire örülsz, hogy újra láthatsz olyan szép teremtményt mint én?- persze ezen a „viccen“ a hobbitkái jót röhögtek.

-Miujság Ash? Apád befizetett egy mell felfújásra, vagy csak megtaláltad a nagyobbik push-up-odat?- és sétáltam tovább Nora felé aki a szőke ribik mögött integetett nekem.

-Szia cicus! Mi jó történt veled a hétvégén?

-Hali. Háát...- húztam az idegeit.- Constantine megkért, hogy legyek újra a barátnője.- dicsekedtem.

-Na nemá... - marat tátva a barátőm szája.

-De és képzeld... - és elmeséltem neki az egész hétvégémet.

Nora a szünetekben is áttjött hozzám- mivel ő a tánc és zene szakon volt én pedig a fotózás és festés szakon- és folyton rákérdett, hogy ez „ komcsi, hogy ez most tök igazi közetetek?„. Persze mindig igennel válaszoltam.

Pontosan két óra ötven perckor vége lett az óráimnak, egy csomó házit kaptam, így Con-nal csak este fogok tudni találkozni. Órák után még volt fotós továbbképzésem így a táskámba pakolva mindent bedobtam a szekrényembe és elindultam a továbbképzésre.

-Jó napot, Mrs.Angles.

-Ó, szia Camilla. Már vártalak.

-Azt meghiszem. Ma mit fogunk csinálni?

-Áttmegyünk a festőkhöz és lefotózzuk a műveiket, házi feladatra pedig esszét kell írni ról a „találkám egy művésszel“ címmel.- fordult már a diákok felé mikor mindenkit összeszámolt.

-Ő, oké és hány fotót kell készíteni?- kérdezte Molly.

-Az a ti dolgotok.

-De tanárnő! A fesőművészeknek is kell esszét írnijuk?

-Persze, hogy kell. Nektek prezentációban fog most kelleni, három nap múlva lejár a határidő. Pendrive-on kell leadnotok nekem. És most induljunk.

Egy órán átt beszélgettem Tamyval a művéről és az elhatározásairól, majd képeket is készítettem róla és a művéről. Egész végig kattogott az agyam, hogy miket is írjak, anyira sok ötletem volt, hogy azt elképzelni is lehetetlen volt. Egy óra letelte után elköszöntünk én pedig kisiettem a buszmegállóba, hogy elérjem a buszt. Igaz, hogy tizenötpercenként jön egy újabb buszt de ma a francnak volt kedve tizenöt percet várnia.

Hazaérve már az előszobában ledobtam a táskámat és rögtön a konyhába siettem, mert egy farkasnál is éhesebb lehettem. A hasam a medve brummogásánál is hangosabb lehetett. Tíz perc alatt összedoobtam magamak egy kakaós tésztát és feleanyi idő alatt be is vágtam. Hat óra körül elkezdett csörögni a mobilom.

-Igen?

-Szia szerelmem.- hallottam me Con hangját a vonal másik feléről.- Sajnos ma csak kilenc óra után tudok áttmenni. Jó az neked vagy túl fáradt vagy?

-Persze. Hogy jó csak igen, fáradt vagyok.

-Akkor ma nemcsinállunk semmi rosszat.- bíztatott.- Reggel elindulok tőled suliba és akkor elviszlek téged is.

-Rendben.

-Jó, én megyek mert még megkell rajzolnom egy ház tervrajzát, és az eléggé sok idő. Na szia picim.

-Oké, szia.

Az idő hátralévő részét azzal töltöttem, hogy megcsináltam a házi feladatomat és a kovábbképzőre való esszémet is megírtam. Az esszéhez csatoltam képeket és leírtam Tamy terveit a jövőjjével és a festészettel kapcsolatba. Fél nyolc körül végeztem a házikkal. Készítettem magamnak egy sonkás szendvicset és befaltam. Majd áttöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba könyvet olvasni. Fogalmam sincs, hogy mikor, de elaludtam. Arra ébredtem, hogy Constantine próbáll hozzámbújni.

-Szia.- dörzsöltem meg a szemem.

-Szia cica. Bocs, hogy ilyen későn tudtam csak jönni.

-Ja, semmi, inkább te bocsájs meg, hogy elaludtam.

-Semmi baj cica. Milyen napod volt?- nyomott egy puszit a omlokomra mikor felé fordultam.

-Hosszú.- viszonoztam.

-Hidd el, nekem is. Na de aludjunk.- lehajtotta fejét a párnára és  fejét a hajamba fúrta mivel háttal feküdtem neki.- Jó éjt.- ez volt a végszó mert amikor meghallottam talán olyan puha és mély álomba estem mint csipkerózsika vagy talán még mélyebbbe. Az álom olyan mélyre húzott magába, hogy ellenkezni sem tudtam, csak húzott és húzott lefelé.

                                                 *

Arra ébredte, hogy valaki csenget, hajnali négy lehetett mivel a nap még csak most készült felkelni. Ott pironkodott az égbolt alján és küzdött a sötétség erejével aki merőn próbált vele harcot vívni. A csengőhuszár egyre csak nyomta a csengőt és nembírt róla leakadni. Kibújtam az ágyból és álmosan kisétáltam a bejárati ajtóig. Felkapcsoltam a villanyt és kinyitottam az ajtót. Nemhittem a szememnek mikor megláttam, hogy Nicky áll az ajtó előtt. Constantine volt hárpiája, zsebredugott kézzel éberen figyelt engem.

-Mitnézel? Conyt keresem. Conyy.- szólt hozzám majd bekiáltott a lakásba.

Constantine nevetve futott ki majd karjaiba zárva szerelmesen megforgatta Nickyt, pont ahogy engem szokott. Hosszú csókot váltottak, majd Con felém nézett:

-Kössz, hogy játszhattam veled amíg Nickyre vártam.- mondta gonosz vigyorral a száján.

-Igen picim, neked már nem kell gondját viselned az én Conymnak.- ekkor előhúzott egy pisztolyt a kezéből és gonosz vigyor kíséretében meghúzta a ravaszt.

Hangos sikolyt hallottam. Hisz ez az én sikolyom. - az ágyban forgolódva és sírva sikoltok.

-Nyugodj le drágám.- hallom meg Constantine hangját. - Nyugi.- erős karjaiba zár, hogy lenyugodjak. Puszikkal segít rá nyugalmamra és csitít halk szuszogásával.

-Én... Én, annyira sajnállom.

-Semmi baj. Rosszat álmodtál?- engedett el mikor megbizonyosodott róla, hogy lenyugodtam.

-Igen.- húzódtam közelebb hozzá.

-Most már semmi baj.

-Hány óra?

-Hajnali négy felé járhat.

-Aha, akkor aludjunk.

Persze nemtudtunk tovább aludni. Constantine csak ölelt és néha- néha megkérdezte, hogy hogyan érzem magam. Csókokkal borította el a nyakam és az arcom, egy darabig beszélgettünk is, simogatta a hajam és mesélt, mesélt.  Valamikor hét felé adtam be a derekamat és újra magábaszippantott az alvás nehéz lepedője.

Nemaludtam túl sokat mert nemegész fél óra múlva arra ébredtem, hogy Constntine nyitvahagyott aajtónál zuhanyzik. Felkeltem az ágyról és meztelenre vetkőztem és besétálva a fürdőszobába rögtön bemásztam mellé a tus alá.

Egy szót sem szóltunk egymáshoz, mellkasának döntöttem a fejem és behunyott szemem. Con megmosta a hátamat és simogatta a hajamat, nagyon jóllesett.

-Gyere, szálljunk ki és törölközzünk meg.

A rémálmom után rosszul esett nélküle lenni, de tudtam, hogy nemfolythatom meg a szeretetemmel. Minden úgy telt ahogyan szokott. Constantine nálunk aludt, hülyéskedtünk, kicsit össze is vesztünk, bunyóztunk és órákig beszélgettünk. Jóllesett, hogy végre magam mellett tudhatom é studom, hogy szeret. Az egész hetet végigszenvedtem: suli, házi feladatok, továbbképző. Persze időközben anyámék is hazajöttek és morogtak velem amiért épp nemvoltam otthol és nemnyitottam ajtót azonnal. Mindössze három napot voltak otthol és már repültek is tovább, hogy máshol mutogassák anyám hülyegönceit. Ezt a három napot takarításal töltöttem otthol mivel Constantinenak éjjt nappalá téve dolgoznia kellett. Majd Castiel- Con apukája.- és Paris meghívtak az az esti vacsorára miről persze Con elkésett mivel a főnöke szabadságon van és neki kellett intéznie az ő dolgát is. Szuper este volt, rengeteget beszéltünk és nevettünk, nagyon megkedveltem Amyt. Aznap este mikor már készülődtünk Constantinenal az alváshoz Amy bejött a szobájába és megkért engem, hogy lennék-e az egyik koszorúslánya. Pollyval megrendeztük Amy lánybúcsúját. Egy jómódú étteremben voltunk majd a helyi night clubba. Vicces volt az egész, rengeteget nevettünk. Az a három nap ami az esküvő előtt volt hamar eltelt és csa azt vettem észre, hogy a koszorúslány ruhámba futkosok Pollyval, hogy minden meglegyen jóll rendezve.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy besegítesz.

-Szóra sem érdemes.- öleltem meg.

-Basszus a sminkes késik. Hívd őt fel légyszives.

-Oké. Gondolom a telefonszáma a noteszodban van.

-Aha.

Odafutottam, kikerestem a számot és csörgetni kezdtem. De ekkor valaki elkezdett hátulról tolni és leültetett egy székre.

-Kincsem most te következel, a te hajadat csinálják meg és én addig hívom a sminkest.

-Köszönöm.- kiáltottam Con anyukája után mikor észbekaptam.

Fél óráig szenvesztették a hajhagymáimat, de megérte mivel a fodrász egy csodálatos kontyot varázsolt a fejem tetejére, pont olyat mint a másik kettő koszorúslányéra.

-Gyerünk Polett, te következel.

-Mi? Ne! Még nemhívtam fel az aput, hogy ők hogyan állnak.

-Elintézem. – szóltam közbe és ki is kaptam a telefont a kezéből és elkezdtem csörgetni az apukáját.

-Polett, gyönyörű kis angyalom, te vagy az?- nagyon aranyos mikor így hívja őt, így most is elmosolyodtam.

-Nem, nem, én vagyok az Cam. Polly haját épp most csinálják és csak azért hívtam, hogy megkérdezzem: minden rendben ?

-Pesze aranyom Paris már alig várja, hogy a feleségeként csókolja meg Amyt.

-Azt meghiszem.- mosolyodtam el.- akkor én megyek és megnyugtatom Pollyt.

Az elkövetkező egy órában mindent összeraktunk elrendeztük, hogy ki mivel megy. Engem Polly és Whitney vitt autóval.

-Atya ég, hogy mennyire izgulok. A kis fiacskám felnőtt.- szólalt meg Whitney.

-Anya, nem is annyira kicsi. Már felnőtt.

-De ő mindigis az elsőszülött pici fiam marad.

-Igen, With, igen ő mindig is a kisfiad marad. De vigyázz a sminkedre, le ne sírd.- szorítottam meg a vállát és puszit nyomva az arcára simogatni kezdtem.

-Nagy gyerek.- nézett mosolyogva Polly az anyjára. Mondatára mind a hárman felnevettünk.

Mire odaértünk a templomhoz Amy szülei és barátai már bent készülődtek. Amy megállt a tegnap idehozatott egész alakos tükör előtt és elpirosodva végignézett magán. Már attól tartottunk, hogy örömében elsírja magát így Polly a bal én pedig a jobb oldalára szegődtünk.

-Nyugi Amy. Csodálatos vagy. A bátyám is csodálatos. Nemsokára összeházasodtok és csodálatosan fogtok élni addig míg meg nem születnek meg a csodálatos pici Amy és pici Paris babák és csodálatosan meg nem keserítik a csodálatos életeteket.- nyugtatta Polly.

-Ez jó. – nevetett fel Amy.

-Nyugodj meg, nemsokára már teljesen egymásé lesztek.

-Kicsim, apád hívott. Már ittvan mindenki. Öt perc és indulunk. – szólt oda Whit Pollynak.

-Angyalom.- Nyújtott oda egy pohár vizet Amy apukája, Jack.

-Késszem állok.- mondta miután megitta a vizet.

-Induljunk.

Innentől az egész egy álomszerű érzés volt. Amy az apukájába karolt, utánnuk Sam állt – Amy legjobb barátnője- mögötte pedig én és Polly zártuk a sort. Mikor felhangzott az orgona, az ajtók kitárultak előttünk, mi pedig megindultunk előre. A padok köz rengeteg ember nézte csodálattal a menyasszonyt. A legelső padban Amy anyukája szájtátva figyelte gyönyörű lányát. Az oltár előtt apa és lány puszit adott egymásnak mielőtt Jack áttadta lányát Parisnak. Sam, Polly és én beálltunk baloldalt Amy mellé. Paris mellett ott állt Amy testvére Jason, legjobb barátja Kyle és Paris legjobb barátja Davis. Az egész ceremónia szép volt. Mindenki csodálattal nézett a menyasszonyra és a vőlegényre. Volt aki kicsit irigykedett, aki hítattal nézte őket végig és persze a szülők büszkélkedő mosolya, hogy gyerekeik épp most kötnek házasságot.

                                       *

Az egész nap jóll ment, Amy és Paris minden eggyes pillantással úgy néztek egymásra mintha egy igazi drágakő állna előttük és tudnák, egész életükben vigyázniuk kell erre az értékes kőre. Aranyossak voltak. Egész este csak táncoltunk, ittunk és ettünk. Csodálatos emberekkel ismerkedtemmeg, Köztük volt például Amy unokahúga Anna, művész suliba jár, rengeteget beszéltünk és nevetgéltünk. Constantinnal rengeteget táncoltam, persze Amyvel és Parissal is. Jobban megismertem Amy szüleit és bátyját is. Az este folyamán sikerült Pollyt is lenyugtatnom, hogy minden rendben van és nyugodtan pihenhet. Constantine bemutatott az unkatestvérüknek, aki cukrász, ő elmondta, hogy ő csinálta az itteni tortákat és süteményeket. Persze én agyondícsértem őket, és annyit is ettem, hogy másnap már báni fogom.

-Gyere. Hazamegyünk.- jött oda hozzám Con mikor már alig volt nyitva a szemem.

-De...Polly.- lettem éberebb.

-Polly majd mindent megold.- kacsintott rám az említett.

-Hogy a francba bírod ezt? Te batrira működsz?- néztem rá értetlenül.

-Sokat ivott. – nevetett Con.- Na de nyomás, ideje indulnunk.

Felállított a székemről, odamentünk Parisékhoz és elköszöntünk tőlük. Lassúzni indultak mikor mi már kijöttünk a teremből.

Az egész hazaút csendesen telt, mint mindig. Sem én sem Constantine nemszólalt meg. Ma náluk aludtam így amint beértem a lakásba csak ledobtam a ruhát magamról és befeküdtem az ágyba.

-Jó éjt.- csak ennyit tudtam kipréselni magamból, mert az álommár magába is rántott.